A gyümölcsök savanyítását mindig is olyan misztériumnak tartottam, amelynek sikerességéhez magas szintű alkímiára vagy legalábbis az égiek hathatós közbenjárására van szükség. De az idén nyáron rájöttem, hogy ha eléggé észnél vagyok, akkor a természet magától levezényeli ezt a csodás átalakulást is - nekem pedig nincs más dolgom, csak hátradőlve várni és borzongással vegyes ámulatban felfedezni addig soha el sem képzelt ízeket.

Amikor a savanyú sárgadinnye projektbe belevágtam, még elképzelésem sem volt, hogy mi sül majd ki belőle - de most már bátran mondhatom: ha szereted az édes-savanyú, sós és pikáns ízvilágot, ezt a kombinációt véletlenül se hagyd ki!

Hozzávalók egy 750 ml-es üveghez:

kb. 40 dkg kockára (vagy tetszőleges alakúra) vágott sárgadinnye
1 teáskanál őrölt fahéj (vagy 2 fahéjrúd)
1 bio citrom gerezdekre szedett húsa
2,5-3%-os sóoldat (1 liter forralt, majd szobahőmérsékletűre visszahűtött vízhez 1 jó púpos evőkanál só)

Elkészítés:

A fahéjat az üveg aljára szórtam, a dinnyét és a citromot rárétegeztem, az egészet 2 vékony cikk dinnyével leszorítottam, a levet ráöntöttem, a tetőt rázártam és az üveget egy tálcára tettem. 2 nap szobahőmérsékleten tartás után a hűtőbe költöztettem, majd 3 hét múlva megkóstoltam (hűvösebb időben nyugodtan maradhat a pulton tovább is, de ha már nagyon dolgozna, inkább tedd a frigóba).

Az elején érezhető erős sárgadinnye-íz mostanra elmúlt, de még egyértelműen felismerhető. A citrom savanyúsága keveredik a tejsav ízével, enyhén sós és bizsergető is (még mindig szénsavas, de nem alkoholos ám!). A dinnyedarabok a textúrájukat már kezdik kissé elveszíteni, de a gyümölcshús még mindig kemény, harapható.

Biztos, hogy egy adagot érlelek még 2-3 hétig (természetesen a hűtőben), mert nagyon kíváncsi vagyok az átalakulás további fázisaira.* 

Igazán különleges élmény - fogyaszd akkor, amikor Neked a legjobban ízlik! :)

*U.i.: Az utolsó darabok két hónap múlva fogytak el. A dinnye savanyúbb lett, mint a citrom! :D